A KERESZTNEVEK mindegyike jelentéssel bír
A természeti erőkbe vetett hit szinte minden népi vallásban jelen van. A régi törökök is hittek bizonyos titkos természeti erők létezésében. Csodálattal és félelemmel keveredett tisztelettel adóztak a fizikai környezetben előforduló természeti formáknak, jelenségeknek, élőlényeknek és eseményeknek, mint például hegyeknek, tengereknek, folyóknak, tűznek, viharoknak, villámnak, holdnak, napnak, csillagoknak. Sok név, amelyet gyermekeiknek adnak, ezekből a mély kapcsolatokból erednek: Ateş (tűz), Nehir (folyó), Poyraz (északi szél), Deniz (tenger), Güneş (nap), Yıldız (csillag), Bora (szél), Toprak (föld), Dünya (Föld), Elmas (gyémánt), Defne (babérlevél), Bahar (tavasz), Arslan (oroszlán), Kaya (kő), stb.
Mindemellett a többi keresztnév is jelentéssel bír, csak hogy megemlítsek pár érdekeset:
Női nevek:
Eda – nőies viselkedés
Zeynep – értékes kő, ékszer
Gül – rózsa
Akgül – fehér rózsa
Algül – piros rózsa
Melike – női uralkodó
Miray – a hónap első napjai
Férfi nevek:
Adnan – a mennyországban a halhatatlanságot elnyerő valaki
Ali – hatalmas, magas
Mete – török-hun uralkodó volt
Meymun – szerencsés
Murad – kívánság
KÖLNIVEL kapcsolatos szokások
A török kultúrában fontos helyet elfoglaló kölni az oszmán területekre a második világháború idején érkezett, ami II. Abdulhamid uralkodásával esik egybe. A 19. század utolsó negyedében először importált kölni hazai gyártását Ahmet Faruki kezdte el 1882-ben.
Az oszmán kor óta a kolonya/kölni a vendéglátás és beteglátogatás részét képezi, de most már szinte a mindennapi élet egyik alapcikke lett, hiszen alkoholtartalmánál fogva a baktériumok és vírusok 80%-át képes elpusztítani. Mindemellett sokan parfüm helyett is használják, de ha elájul valaki, akkor azonnal kolonyát nyomnak az orra alá. Mivel használata után az alkoholtartalma gyorsan elillan, és vissza csak a kellemes rózsa, jázmin, dohány vagy citrusfélék illata marad, frissítő tulajdonsággal is bír. A legeredetibb a citromos kolonya, ami szinte Törökország nemzeti illata is lehetne. Nem ritka az sem, főleg idősebbeknél, hogy fürdés helyett áttörlik magukat kölnivel, így nemcsak felfrissülnek, hanem a testükön lévő baktériumokat is elintézik:)
A legrégebbi márkák közül megemlíteném a Selin, Duru, Rebul, Isparta Gülcicek Kolonyasi, Eyüp Sabri Tuncel, Bulvar és Taris márkákat. Ha Törökországba utaztok, ajánlom valamelyik márkát kipróbálásra, az illatválaszték manapság már határtalan. Egyik kedvencem a Bodrum mandarin illat… de a híres illatok közé sorolható a Düzce dohány-, Rize tea-, Antalya citrusos kölnije, Trabzon mogyorós kölnije, Edremit és Ayvalık olívavirágú kölnije és Gaziantep paprika és pisztácia kölnije.
És íme pár terület, ahol hasznát veszik ennek a multifunkcionális terméknek:
- beteglátogatáskor alap, hogy a betegnek és családjának kolonyát visznek ajándékba,
- a férfiak borotválkozás után kölnit kennek az arcukra,
- az érkező vendégnek kolonyát kínálnak,
- kockacukorra csepegtetve segíti az emésztést,
- buszos utakon a felszállás után a buszos kísérő mindenkinek kölnit önt a kezére és azt annyiszor ismétli meg, ahány megálló van a menetrendben… egy 12 órás buszút alkalmával legalább 3-4-szer…
- halántékra dörzsölve enyhíti a fejfájást…
Az török háztartásban minden helyiségben található egy üveggel, hogy azonnal kéznél legyen, ha szükség lenne rá. Én is fotózni szerettem volna itthon, azt hittem van sok, de csak két üveggel találtam…
TEMETKEZÉSSEL kapcsolatos szokások
Ha valaki meghal, addig nem temetik el, amíg meg nem érkeznek a legközelebbi hozzátartozói. De általánosságban elmondható, hogy a temetési szertartást sokkal korábban megtartják, mint Magyarországon. Legtöbb esetben 2-3 nap alatt elbúcsúztatják az elhunytat a szeretteik.
A halottas kocsi színe zöld és a halott nemének, avagy hivatásának megfelelően takarják le a koporsót. A női koporsókat általában fejkendővel, a férfiakét zöld színű textillel borítják be, de ha esetleg rendészeti alkalmazott volt az elhunyt, akkor török zászló fedi le.
Egyes országrészekben a koporsóra szőnyeget raknak és így kísérik el a mecsetbe, aztán ezt a szőnyeget ott is hagyják.
A halottat először a mecsetben lévő szertartással búcsúztatják el földi életétől és szeretteitől, ahol szélesebb az elbúcsúzók köre. Ezután viszik ki a temetőbe, ahol a családban lévő férfitagok maguk ássák ki a sírhelyet. Miután az elhunytat eltemették, beszédet mond az illetékes imam (iszlám imavezető) és a Koránból idézett szöveggel imádkoznak érte. Van, ahol a mecsetben, van, ahol az összes szertartás után az elhunyt otthonában ad a család vacsorát. Ez általában valamilyen hús rizzsel, ayrannal (joghurt ital). És helva is készül a családi tűzhelynél, amiből nem csak a vacsorára érkezők, hanem a szomszédok is kapnak. A szomszédok a családnak három vagy akár hét napon keresztül ételt visznek, hogy a fájdalommal élők élete ezzel is könnyebb legyen. Van, ahol a harmadik nap után bárányt vagy kecskét vágnak és ebből készítik a gyászolóknak a „három nap vacsoráját”. A szokások természetesen területenként változhatnak. A temetés után hét és negyven nappal ismét imamot hívnak és együtt imádkoznak.
FÁRA, BOKORRA szalagot kötni
Én inkább kívánságfának nevezném ezt a jelenséget. A kívánságfa hiedelme a sámánizmusból érkezett a török kultúrába, ami valójában az emberi vágyak és remények tükre. Ennek egyik kifejezésmódja, hogy szalagokat, ruhacsíkokat kötnek egy-egy kiválasztott fára. Az első ilyen fát a Nagy szigeten (Büyük Ada-n), a domb tetején lévő Aya Yorgi kolostorhoz vezető úton láttam, bár ezt inkább a keresztény kultúrához kötik. Mindenesetre a törökök is előszeretettel vándorolnak el oda és kötnek szalagokat az ottani fákra, bokrokra, abban a hitben, hogy kívánságuk teljesül.
hurremsbazaar.org 