Hogy ki is volt Hürrem szultána? Menjünk vissza egészen 1520-ig, mikor is az Oszmán Birodalmat Szulejmán szultán irányította.
Édesapja, Yavuz szultán Szelim halála után 46 évig uralkodó Kanuni Szultán Szulejmán igazságosságáról és az általa bevezetett törvényekről kapta a Kanuni nevet, ami törökül törvényt jelent.
A büszke, magabiztos és fölényeskedő Szulejmán szultán 26 éves volt, mikor “azzal a bizonyos” háremhölggyel megismerkedett.
Szulejmán szultán a nándorfehérvári csatáról hazatérve szeretett volna a háremben egy kellemes éjszakát eltölteni. A háremet értesítették a szultán érkezéséről, ahol elkezdődött a készülődés. Mindenki a legszebb szeretett volna lenni, hiszen nagy a tét, egy pillanat alatt az Oszmán Birodalom legbefolyásosabb hölgyévé lehetett válni. Mikor a szultán megérkezett, a hölgyeket sorba állították, akik földre szegezett tekintettel is megadták a kellő tiszteletet az uralkodónak. Csak egy vörös hajú háremhölgy volt az, aki hatalmas szemeivel egyenesen a szultán szemeibe nézett. A padisah a hegyes orrú, fehér bőrű szép hölgyről le sem tudta venni a szemét és azonnal intézkedett, hogy estére ezt a hölgyet küldjék be hozzá. A kiválasztott hölgy egy ukrán Rutenya nevű ortodox pap lánya volt, akkor még Alekszandra névvel. Alekszandra Szelim szultán idejében a krími törökök egyik útja során került az Oszmán Birodalom területére, méghozzá fogolyként és ily módon adták el Ibrahim pasának. Ibrahim pasa pedig miután kitaníttatta a hölgyet Hafza szultánának, Szulejmán szultán édesanyának ajándékozta el. Hafza szultána pedig ezt az életrevaló és kacér hölgyet a szultán háremébe helyezte el. A háremben a sorstársai által Roxelennek nevezett, de jókedvéről és elevenségéről a Hürrem nevet kiérdemlő hölgy az a hölgy, akit a szultán kinézett magának.
Este a frissen megfürdetett és beillatosított háremhölgyet a szultánhoz vezették. Szulejmán szultán minél többet beszélt a 17 éves háremhölggyel, annál inkább kedvére való lett. Ezen az estén Hürrem vagy nagyon fontos személyiség lesz az Oszmán Birodalom történetében vagy egyike lesz a sok háremhölgynek, akinek megadatott, hogy egy éjszakát együtt tölthessenek egy oszmán uralkodóval. Ezért minden lehetséges eszközzel megpróbált a szultán kedvében járni. Másnap reggel a szultán által Hürremnek adott ajándékok azt mutatták, hogy az uralkodó elégedett volt a háremhölggyel. Az ajándékokat látva a többi háremhölgy is nagyobb tisztelettel volt Hürrem felé. S miután a szultán többször is szerette volna látni, a háremben ő lett a legnépszerűbb hölgyek egyike. Idővel pedig, mikor a szíve alatt a lehetséges utódot hordozta a hárembéli helye még biztosabb lett. Az utód megszületésével Hürrem a szerájból el szeretett volna menni, ennek megakadályozására Szulejmán szultán a több százéves oszmán hagyományokkal ellentétesen feleségül vette.
Szulejmán szultán Hürrem szultána iránt táplált szerelme miatt az eddig legnagyobb kiváltságokkal rendelkező Mahidevran szultánát is magára haragította, és ezzel a két asszony között elszánt harc vette kezdetét. Ezt az ellentétet próbálta a Hafza szultána is tompítani, de nem sok sikerrel.
A szultán elé járulva Hürrem sérelmeit olyan hitelesen tudta előadni, hogy a szultán haragja is feléledt Mahidevran iránt, sőt ennek eredményként Szulejmán szultán Mahidevran szultánát Maniszába a fia, Musztafa mellé küldte. Hafza szultána halála után Hürrem a hárem egyszemélyes irányítója lett. Nem mellesleg Hürrem egymás után szülte a hercegeket: Mehmet, Szelim, Bayezid és Dzsihangir, mint lehetséges oszmán uralkodókat. A ravasz, ékes szólású és jó írói vénával megáldott Hürrem szultána Szulejmán szultánt meglehetősen magához láncolta. A szerelmes pár egymáson kívül nem látott senki mást, amikor a szultán a hadszíntéren járt, Hürrem a következő módon szólította meg a neki írt levelekben: ”drága életem, szultánom, országom napsütése, a hűségem csillaga, magasságos szultánom.” Szulejmán szultán pedig kedvesének írt szerelmes versekkel fejezte ki érzelmeit.
Szulejmán szultán szándzsákbégként Maniszában tartózkodott és egyszer az utcán sétáltva az egyik lakóházból hegedűhangot hallott kiszűrődni, ami nagyon megtetszett neki. Utánajártak a muzsika forrásának, és a szultán a szépen hegedülő rabszolgát megvásárolta a tulajdonosától és a házába fogadta. A szultánnal egykorú Ibrahim műveltségével lehengerelte az uralkodót és a két fiatal között az idő múlásával szoros barátság alakult ki.
Szelejmán szultán idővel Ibrahimot pasává, majd nagyvezírré nevezte ki, nem mellesleg testvére, Hatidzse szultánával házasíttatta össze és Szultanahmetben ajándékozott neki egy palotát is. Eközben a szultán szerelmét élvező Hürrem a háremben női taktikáiból hasznot húzva, minden útjába kerülő akadályt könnyen hárított. Csak egyetlen ember volt a szultán körül, akit nem tudott befolyása alá vonni, a szultán legbizalmasabb barátja, Ibrahim pasa. Nagyon zavarta ez a kapcsolat, féltékeny volt a szultán Ibrahim pasa felé irányuló szeretetére is. Ráadásul Ibrahim pasa, Mahidevran fiát, Musztafát támogatta, így Hürrem számára Ibrahim pasa egy olyan lett, akit mindenáron el akart tenni láb alól.
A szultána folyamatos cselszövésben volt. Úgy gondolta, hogy ha a szultán egyik oldalán ott van Ibrahim pasa, felesége Hatidzse és fiuk Musztafa, akkor a másik oldalt az ő hozzátartozóival kell kiegyensúlyozni. Tehát lányát, Mihrimah szultánát, ha a diyarbakiri helytartóval házasíttatja össze, akkor ők egy erős ellentábort alkothatnak. Nyílt titok volt, hogy Hürrem Musztafa helyett a saját fiait szerette volna az uralkodói székben látni. A küldetés első állomása az volt, hogy Ibrahim pasát eltegye láb alól, aki az utóbbi időben amúgy is nagyon “elszemtelenedett”. Ibrahim pasa ugyan a szultán lánytestvérével házasodott össze, de ezzel párhuzamosan egy másik hölggyel is tartott fenn kapcsolatot. A pasa az iraki hadszíntérről mind feleségének, mind kedvesének, Muhsinének küldözgetett leveleket, s mikor a kedvesének írt levelekből az egyik Hatidzse kezébe jutott, férj-feleség között megromlott a kapcsolat, amit a szerájban sem fogadtak jó néven. Ibrahim ezek után is sorra követte azokat a hibákat, amivel népszerűsége egyre csökkent az udvarban. Csak említésképp: egyszer egy követnek azt mondta, hogy az én szavam többet ér, mint a szultáné; egy alkalommal pedig a hadszíntéren úgy írt alá, hogy főparancsnok szultán Ibrahim; Hürrem szultánának ezzel egyszerre több adu ász is a kezébe került, amivel Ibrahim pasát könnyebb volt eltávolíttattni. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy Ibrahim pasa a kincstárnok Piri Mehmed Cselebit indokolatlanul kivégeztette. Nem mellesleg előkerültek azok a levelek is, amelyben Ibrahim pasa a V. Károly német császár minisztereivel egyezséget kötött.
Eljött az idő, amikor már Hürrem szultánának csak egy szavába került, hogy Ibrahim pasát, Szulejmán szultán testi, lelki legjobb barátját véglegesen eltávolíttassa. Mivel Szulejmán megesküdött Ibrahim pasának, hogy kivégzéstől soha nem kell tartania, egy fetvától kért feloldozást. Ezek után a szerájba hívta, a közös vacsora elfogyasztása után a pasa megkapta a selyemzsinórt, mint kegyvesztett és az oszmán hagyományoknak megfelelően kivégezték.
Így Hürrem szultána megszabadult nagy riválisától s így nem maradt senki, aki a trónörökös Musztafát ezek után megvédte volna Hürrem ármánykodásaitól.
Hürrem szultánának fontos volt, hogy az új nagyvezír kiválasztásánál befolyását tudja érvényesíteni. Úgy kellett a szultánt irányítania, hogy nagyvezírré Rüsztem pasát válassza, hiszen benne megbízhatott és amúgy is a szultán veje volt. Rüsztem pasát rövid időn belül kinevezték nagyvezírré, Hürrem szultánának most már azon kellett dolgoznia, hogy Szulejmán szultán elveszítse bizalmát Musztafa fiában. Ezért Musztafa mellé Rüsztem pasa embereit helyeztette el, így naprakészen informálva volt minden lépéséről. És ezzel kezdetét vette a Musztafa elleni szövetkezés. Szulejmán szultán elsőszülött fiának írt leveleit átíratta és Musztafa leveleit is olyan stílusban változtatta meg, hogy ez a Szultánt felmérgesítse. Az idő előre haladtával a hurok szorulni kezdett Musztafa nyaka körül, édesapja pedig egyre dühösebb lett.
„Musztafám, ne lépj fel a birodalom ellen” tartalmú levelek nem jutottak el Musztafához, az ifjú herceg édesapjának írt levelei pedig eltűntek. Elkeseredésében a szultán úgy döntött, hogy személyesen látogatja meg fiát és beszél vele. Aztán ettől az ötlettől mégis elállt, egy szultánhoz még sem illene egy ilyen lépés, és így Rüsztem pasát bízta meg azzal, hogy Musztafával beszélgessen el. Rüsztem pasa ezek után azt adta elő a szultánnak, hogy Musztafa a népet és a hadsereget fellázítva az ő helyét tervezi elfoglalni. Pedig szegény Musztafának semmi ehhez hasonló terve nem volt, de már késő volt, Szulejmán szultán meghozta a döntést: az Oszmán Birodalom nevében kiadta a parancsot, Musztafa fiának meg kell halnia. Mimar Szinánnal Isztambulban megépíttette Musztafa emlékére a mecsetet, mellé pedig a sírboltot, ahová az oszmán herceget el is temették. Persze a szerájban mindenki tudta, hogy Hürrem és Rüsztem pasa szövetkezésének áldozata lett a fiatal Musztafa, így a szultán a nagyvezír helyére sógorát, Ahmed pasát nevezte ki.
Nem csak Szulejmán szultánnak kellett a gyásszal megbirkóznia, Hürrem szultánával közös gyermekük, Mehmed még Musztafa előtt 1543-ban ideglázban halt meg, azután, hogy édesapját elkísérte Esztergom és Székesfehérvár ostromára. Musztafa halálával pedig Dzsihangir fiuk omlott össze és halt meg 1553-ban, 22 évesen. S mikor hátra már csak a két fiú maradt, mint lehetséges trónörökös, ők ketten estek egymásnak: Szelim és Bayezid, de ennek a versengésnek Hürrem szultána már nem lehetett tanúja, ugyanis Edirnében megbetegedett és 1558. áprilisában, 54 évesen meghalt.
Hürrem szultána halála után Szelim és Bayezid küzdelme tovább folyt, ami végül Szelim győzelmével ért véget. Szulejmán szultán Bayezid, bátyja iránt tanusított viselkedését lázadásnak vélte és kiadta a parancsot, hogy az Iránba menekülő Bayezid herceget fojtsák meg. Így a Szultán, ugyan áldozatok árán, de az Oszmán Birodalmat megmentette a feldarabolódástól. Nem sokkal ezután Rüsztem pasa is elhalálozott, így a szultánnak egyetlen vígasza lánya, Mihrimah szultána maradt. Az idős uralkodót nagyon megviselte a sok haláleset, tíz éve már harctéren sem járt. 72 évesen már fizikálisan sem érezte túl jól magát, de mindezek ellenére Szokullu Mehmet pasa meggyőzte a szultánt, hogy a szigetvári ütközetnél mindenképpen ott kell lennie. Az elgyötört és beteg szultán 1566 májusában útnak indult és augusztusban meg is érkezett Szigetvárra. A vár ostroma elkezdődőtt, a küzdelem elhúzódott és a szultán is egyre betegebb lett. Végül 1566 szeptember 6-án az oszmán történelem egyik legsikeresebb szultánja örökre lehunyta szemeit. A szultán belső szerveit Szigetváron temették el, majd ugyanott szeretett alattvalói egy türbét emeltek neki. Testét pedig a Mimar Szinán által tervezett Szulejmán mecset melletti türbében helyezték el. Így ért véget a 46 éves uralkodásából tíz évet, három hónapot és öt napot a harctéren töltő, s az állam, a törvény nevében saját fiát is megsemmisítő csodálatos Szulejmán szultán korszaka. Helyére egyetlen életben maradt fia, Szelim került a trónra.
hurremsbazaar.org 