Szeretnék pár isztambuli törökfürdőt bemutatni nektek, ahol már jártam és ajánlani is tudom, ha netán arrafelé jártok vagy terveztek egy autentikus fürdőtúrát.
De először is egy kis bevezetővel szolgálnék, úgy általánosságban a törökfürdőről:
Tény, hogy a fürdőkultúra – amely múltja az első civilizációkig vezethető vissza – az oszmán korban élte fénykorát, de az is vitathatatlan, hogy a római korban nyerte el jellegzetes formáját.
I.e. III. században az ókori Görögországban épült fürdők mintaként szolgáltak a római fürdőknek. A rómaiak fürdői (therma) nem csak higiéniai céllal épültek, hanem sport-, és szórakozási központok is voltak. Ezek a fürdők a rómaiak rekreációs és társadalmi tevékenységét voltak hivatva szolgálni. A thermákban akár zeneterem, szentélyek vagy könyvtár is működhetett.
Miután Konstantinápolyt meghódították az oszmánok, a fürdők társadalmi funkciói is újra lettek értelmezve. Egyes tanulmányok szerint, Isztambul hamamjainak őse az akkori Hippodrom (mai Sultanahmet) térnél található Zeuksippos Hamam. (Mindig is kíváncsi voltam, hogy egykoron mit csinálhattak ezen a téren a bizánci császárok… hát azt, amit én is imádok, hamamban múlatták az időt:) Emellett megemlíthetjük Arkaidos Hamam, Konstantinos Hamam, Eudoksia hamamot, mint Bizánc legnevesebb fürdőit. Az eredeti tervek vagy azok maradványai nem ismertek, de azt lehet tudni, hogy az oszmán építészek ihletet nyertek a korábbi római fürdők terveiből és pár funkció megváltoztatásával az új építményekben használhatták ezeket.
A Bizánc utáni első hamamok egyike a Çardaklı hamam, ami 1503-ban épült egy római fürdő maradványaira a Küçük (Kicsi) Aya Sofya mellett. Az oszmán kultúrában majdnem minden hamam, így a Çardaklı is azért épült, hogy a mellette lévő mecsetet bevételhez jutassa. 1917-ig a fürdő aktívan szolgálta a testi-lelki felüdülést keresőket. Erről Heinrich Glück, osztrák iszlámkutató írt könyvében, amiben részletezi személyes tapasztalatait az akkori fürdőkkel kapcsolatban. Ma már sajnos csak egy romot láthatunk, de sosem vész el a remény, hogy egy olasz úriember megörökölje és felújíttassa:)
Az általam meglátogatott törökfürdők közül a kedvencem a nemrégiben felújított Kiliç (Kilics) Ali Paşa hamamı, ami a Karaköy-i kikötőhöz elég közel helyezkedik el, a Tophane téren. Cafer Bozkurt építész által levezényelt restauráció végeredménye elnyerte az Europa Nostra díjat. Kitüntetésnek is érezhető a feladat, hiszen Mimar Sinan egyik mesterművének korhű felelevenítése nem mindenkinek adatik meg. Egyszóval a végeredmény lélegzetelállító: egy letisztult, ízléses, békét árasztó atmoszféra fogadja az ide betérőket, mindamellett, hogy maga az épületegyüttes kívülről robosztus, tiszteletet kivívó látvánnyal bír.
Nagyon sok hamam egy komplexum részeként funkcionált, így volt ez a Kiliç Ali Paşa hamammal is. Külliye kifejezést használják ezekre az épületegyüttesekre, amelynek itt iskola (medrese), kút (sebil), türbe és törökfürdő is a része volt. A komplexum az építtetőjéről kapta a nevét, aki állítólag katonáknak szánta a fürdőt. Kiliç Ali Paşa a haditengerészet feje volt, tehát innen a katonai kötődés. Mivel építésekor csak a férfi vendégekre koncentráltak, az épület nem páros hamamot (férfi-női) takar, és a mai napig is egyszerre csak az egyik nem képviselői élvezhetik a több évszázados kupolán beszűrődő fény misztikus hatását. Egy másik forrás szerint a mecsetet építő munkások számára épült a hamam, hogy az építkezés folyamán az imához szükséges tisztálkodást el tudják végezni.
Van egy másik érdekesség is, ami az épülethez kapcsolódik. Állítólag egy tengeri csata során Cervantest, a Don Quijote íróját elfogták az oszmánok és fogolyként dolgoztatták a külliye építkezésén. Bár ez a tézis a mai napig vita tárgyát képezi…
A hamam reggeltől 16 óráig a hölgyeket, ezután pedig az urakat várja majdnem éjfélig egy testi-lelki kikapcsolódásra. Érdemes előre időpontot foglalni. Törölközőt, papucsot, tusfürdőt adnak a bejáratnál. Szerencsém volt legutoljára a pandémia idején menni, láthattam üresen a központi egységet, magával ragadó. Házi készítésű gyümölcssziruppal fogadnak minket, majd fel lehet menni átöltözni a diszkréten leválasztott öltözőkbe. Érdemes vinni egy fürdőruha alsót, de akár adnak is eldobható fehérneműt. Aztán bevezetnek minket a meleg részre, ahol a központi helyet az alulról fűtött márványkő foglalja el. Először a csapok melletti helyen leöblítenek minket, majd elfoglalhatjuk helyünket a márványkövön, avagy göbek tasin. Míg abban gyönyörködünk, hogy az ’elefántszemeken’ beáradó fény elveszik a párás levegő homályában, addig bőrünk felpuhul. Ezután az erős kezű hölgyek, avagy urak kezelésbe vesznek minket, keszével leradírozzák elszarusodott bőrünket, jól behabosítanak, hogy ki sem látszódunk és átengedhetjük magunkat a teljes megtisztulás élvezetének. Én még szívesen időztem volna a kupola alatt, de megriadtam ezektől a határozott hölgyektől, akik terelnek minket lépésről-lépésre, és szót fogadva átsétáltam a következő helyiségbe, ahol megtörölgetnek minket és tiszta törölközőt kapunk. Legvégül pedig ismét kijutunk a bejárati részhez, ahol nagyon kényelmes fekvőhelyek várnak és hosszasan el lehet nyúlni. Itt igénybe lehet venni a kávézó szolgáltatásait, a töltött szőlőlevelet és házi limonádét kifejezetten ajánlom kipróbálásra.
Mivel talán ez a leghigiénikusabb hamam Isztambulban, gondolkodás nélkül ide megyek. Egyetlen dolog, ami zavar, ez a terelgetés… de erre is csak most jöttem rá, hogy írom ezeket a sorokat… lehet, ha kérném, hogy szeretnék még maradni, akkor senkinek nem lenne ellenvetése…
Mindemellett ajánlom a következő isztambuli hamamokat: a Çemberlitaş Hamamı, Çağoğlu Hamamı, Ağa Hamamı, Çinili Hamam, Hürrem Sultan Hamamı, Çukurcuma Hamamı.
hurremsbazaar.org 