Az otthoni “jóker” leves, egyben a török konyha alaplevese… ha nem tudok hirtelen mit főzni, akkor az egyik befutó a török lencseleves. Annak függvényében, hogy milyen alapanyagok vannak otthon, készülhet ezogelin leves vagy sima szűrt lencseleves. Most mindkettő receptjét szeretném megosztani, s ki-ki a kedvére válogathat. Nem kell rá sokat várni, mert a vöröslencse hamar megfő és a leves mentával különleges ízkombinációt alkotva kellemes gasztronómiai élményben részesít minket.
Szűrt vöröslencse leves
Hozzávalók 6-8 személyre:
- 1 ek olívaolaj
- 1 ek vaj
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 közepes méretű burgonya
- 1 közepes méretű sárgarépa
- 2 pohár vöröslencse
- 4 pohár csirkehúsleves vagy víz+leveskocka (már lehet venni egészen baráti összetevőkből álló leveskockát is, ami nincs mindenféle ízfokozóval felturbósítva)
- 4 pohár víz
- 1,5 ek liszt
- só, bors, citromlé ízlés szerint
Előkészítjük az alapanyagokat: a zöldségeket megtisztítjuk és kockákra vágjuk mindet, majd a lencsét is alaposan átmossuk. Egy fazékba tesszük a vajat és az olívaolajat, ezen a felkockázott vöröshagymát a répával és a burgonyával párolni kezdjük. Anélkül, hogy agyonra sanyargatnánk őket, belerakjuk a lencsét is a levessel és a vízzel együtt, majd hagyjuk főni. Ha már megpuhultak a zöldségek és a lencse is, akkor turmixgéppel homogénné varázsoljuk. Egy pár percre még visszarakjuk a tűzre. A vajon megpirított liszthez hozzáadunk egy szedőkanál levest és úgy öntjük vissza a fazékba. 2-3 percet még főzzük és aki szeretné nagyobb lyukú szűrőn leszűrheti a levest. Én ezt általában idő hiánya miatt kihagyom, így is elfogy az utolsó cseppig.
Ha vendégeknek készül a leves, egy kis szósszal meg lehet bolondítani. Külön edényben készíthetünk vajból, sűrített paradicsomból és mentából illatos szószt, amivel a levest tányérba kiszedve ízesíthetjük. Majd legvégül citromlével locsoljuk meg.
Ezogelin leves
Hozzávalók 6-8 főre:
- 2 ek olívaolaj
- 2 ek vaj
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 ek paradicsompüré (én a télre eltett szeletelt paradicsomot használom a püré helyett is)
- 1 közepes paradicsom
- 2 ek őrölt pirospaprika
- 1,5 pohár vöröslencse
- 2 liter csirkeleves (vagy a fent említett víz+leveskocka)
- ¼ pohár bulgur
- ¼ pohár rizs (nem mindig rakok bele)
- 1 ek szárított mentalevél
- só, bors ízlés szerint
- citromlé a tálaláshoz
A hagymákat megtisztítjuk és apróra vágjuk, a paradicsom héját leforrázzuk és lehúzzuk, majd azt is apróra vágjuk. A lencsét és a bulgurt is jól átöblítjük.
A vajon és az olajon pároljuk egy kicsit a hagymákat, majd hozzáadjuk a paradicsom variációkat, a lencsét, a bulgurt és a levest is. Lefedve felforraljuk a levest, majd lassú tűzön főzzük, míg a lencse szét nem mállik. Hozzáadjuk az ízlés szerinti sót és borsot, majd legvégül a mentát, ami megadja az esszenciáját. Sokan rizst is raknak bele, de szerintem már a bulgurtól is olyan sűrű lesz a leves, hogy néha érdemes vizet rakni és még egy kicsit forralni rajta, hogy ne legyen főzelékszerű.
Locsolhatunk erre is olajon futtatott pirospaprikát, ha szeretnénk csábítóbbá tenni.
Tálaláskor ne felejtsük a citromlevet, sokat dob rajta. Érdekes, hogy a török emberek szinte minden levest citrommal ízesítenek, tehát ez nem csak a lencseleves sajátossága.
Az ezogelin levest szűrt lencselevestől az is megkülönbözteti, hogy ezt nem turmixoljuk össze, hanem hagyjuk egészben a szétfőtt szemeket. Bár a gyerekek talán jobban szeretik, ha homogén a leves. Ettől függetlenül sok gyermekvendégünk rajong ezért a levesért és ha tudjuk, hogy jönnek, akkor nem kérdés, hogy mi lesz a menü egyik fő alkotója:)
És most jöjjön egy kis érdekesség: honnan ered az ezogelin leves neve?
Magyarra fordítva ‘szép menyasszonyt‘ jelent.
Egy Gaziantep városához közeli faluban még az 1900-as évek elején született egy Zöhre nevű leánygyermek. Az évek folyamán olyan szép fiatal lánnyá cseperedett, hogy mindenki Ezonak szólította, ami annyit jelent, hogy szép. Ezo persze nem csak szép volt, de nagyon ügyesen forgott a konyhában is.
Ha az utcán végigsétált, mindenki utána fordult, a faluban lévő legények pedig kivétel nélkül udvarolni szerettek volna neki. Aztán végül talált egy hozzáillő fiút, akivel egybekeltek. Éldegéltek boldogan, de nem addig, amíg meg nem haltak… mert ez a boldogság sajnos egyszer véget ért. Ugyanis irigyei, rosszakarói házasságukat tönkretették és egy idő után el is váltak útjaik. Ezo 6 éven keresztül egyetlen fiúnak sem nyílt meg, egyedül élte életét. Míg családi nyomásra egyik unokatestvérével, Memey-jel össze nem házasították. Erre is a hagyományok miatt mondott igent, ugyanis bátyja a török szokások szerint Memey hugával kelt egybe.
Feleségként messze, Szíria egyik falujába került el, ott tengette életét, miközben folyamatos honvágya volt. Néha ugyan hazautazott, és batyujában török földet vitt otthonába, de ez nem volt elég boldogságához. Hat gyermekük született, viszont Ezo a honvágy és a nincstelenség miatt ágynak esett, miután a határokat lezárták és többet nem láthatta szülőföldjét, családját. Azt mondták, hogy tuberkulózis tünetei mutatkoznak rajta. Ő is tudatában volt már, hogy napjai vannak hátra.

Megírta végrendeletét, amiben rögzítette, hogy sírja szülőfaluja felé nézzen és mi legyen a sírkő szövege: “A balsorsú Ezo Gelin itt fekszik. Anélkül, hogy Törökországgal betelt volna tuberkulózisban halt meg.”
Ezo Gelin 1956-ban egy szebb világra költözött, de nevéhez kötődő megannyi film és népzene gazdagítja a török kultúrát. Sőt, mint keresztnév is egyre népszerűbb a török családok körében. A híres neves komikus Kemal Sunal leánya is az Ezo nevet viseli.
Egyes források szerint a háborús időkből származik a leves eredete is, ugyanis Ezo Gelin az otthon lévő alapanyagokból készítette el ezt az egyszerű ételt. Persze, mint minden mesének, ennek is van több variációja… más források szerint még szülőfalujában készítette el ezt a levest. De ez nem is fontos, hiszen nem csak egy finom étel fűződik a nevéhez, hanem lassan egy évszázada fennálló történet száll szájról szájra.