Isztambuli tartózkodásom alatt ez az édesség volt az, aminek a megjelenését minden évben izgatottan vártam. Most, hogy már a szomszédok sem hoznak és az itteni cukrászdákban sincs semmi esélye, hogy rátaláljak, rászántam magam, hogy életem második aşuréját, azaz Noé pudingját elkészítsem.
De először nézzük, hogy honnan is ered ez a fehérbabos, csicseriborsós édesség. (a csirkehúsos puding után ez már semmi a gyomornak)
Valójában a siita muszlimok gyásznapjával kapcsolatos, akik az iszlám naptár első és egyben legszentebb hónapjának első tíz napján Mohamed próféta unokájának emlékére gyászolnak. A gyász tizedik napja pedig a megemlékezés tetőpontja, s mivel az aşure szó tizediket jelent, innen a szó eredete. Ehhez a bizonyos tizedik naphoz elég sok vallási eseményt kapcsolnak a muszlimok. Egyik közülük Noéhoz és bárkabéli népéhez kapcsolódik.
A receptet pedig a nagy Özönvíz idejéről Noé próféta hagyta ránk, mikor hajója fennakadt az Ararát hegyen. Noé és családja a szent hónap tizedik napján ért szárazföldet és hajójukon néhány gabonán és szárított gyümölcsön kívül már nem maradt egyéb eleség. Ezekből az alapanyagokból kénytelenek voltak valami főzni. És ami ott és akkor elkészült, az lett Noé pudingja, azaz törökül az aşure, arabul aşura. Amihez a hagyományok szerint legalább 12 hozzávaló szükségeltetik.
Aki pedig nyomon követi a török hagyományokat, az jogosan szól meg, hogy ebben az évben szeptember 20-a, az aşure napja már elmúlt. Igen, ezt is, mint Törökországban a magyar névnapokat, jól elfelejtettem… De egyre csak jönnek a posztok, hogy ki, hol, mennyi aşurét főzött. Aki pedig nem főzött, az meg a szomszédjaitól mennyit kapott. Gondoltam időben még ebbe az egy hónapba beleférek és Magyarországon felelevenítem az ottani szokásokat. A hagyomány szerint, ilyenkor török földön minden háziasszony, aki megteheti, előveszi a legnagyobb fazekát, családi receptjét és nekiáll Noé pudingját elkészíteni. Valójában nincs állandó recept, aszerint módosulhat, hogy milyen alapanyagok vannak otthon. Ha megfőtt, mehet a kis tálkákba való porciózás és jön a legizgalmasabb rész, a szomszédoknak, ismerősöknek való osztogatás. Ezzel is kifejezve szeretetünket, tiszteletünket barátaink, családunk, szomszédaink iránt. Az aşure a bőség, a termékenység, a szolidaritás és az együttlét jelképe.
Hozzávalók:
2 pohár hántolt búza
1 kisebb pohár rizs
1 pohár csicseriborsó
1 pohár száraz fehérbab
10 db szárított sárgabarack felkockázva
6 db szárított füge felkockázva
1 kisebb pohár mazsola
1 pohár aprított dióbél
1 narancs reszelt héja
1 reszelt alma
3 pohár cukor
Díszítéshez:
gránátalma, dió, aprított mandula, őrölt pisztácia, őrölt fahéj, szezámmag, fenyőmag
Főzés előtti este a búzát, a rizst, a csicseriborsót és a szárazbabot megmossuk és külön-külön edényben beáztatjuk. A megmosott, szárított gyümölcsöket egy másik edényben szintén beáztatjuk.
Másnap a búzát a rizzsel fazékba rakjuk, annyi vizet öntünk rá, hogy három ujjnyira ellepje és felforraljuk. Főzés közben kevergetjük, egészen addig míg meg nem puhul. Amennyiben szükséges, vizet még adhatunk hozzá.
Ugyanezt tesszük a csicseriborsóval és a babbal is, még mindig külön edényben. Amikor a csicseriborsó megfőtt, leszedegetjük a héját.
A megfőtt búzához hozzáadjuk a szárított gyümölcsöket, a babot, a csicseriborsót, a reszelt almát és a reszelt narancshéjat és további 5 percig főzzük.
Utoljára hozzáadjuk a cukrot, egy csipet sót és újabb 10 percig főzzük, majd a levesszük a tűzről.
Kiporciózzuk kis tálkákba, a tetejét ízlés szerint díszíthetjük a fent megadott hozzávalókkal.
hurremsbazaar.org 