ISZTAMBUL MACSKÁI

És most nem arról a török filmről lesz szó, amit tavaly a hazai mozikban is vetítettek, hanem szeretnék egy kis háttérinformációt adni az Isztambulban született és ott az utcán élni kényszerülő macskákról.

Én, aki, sosem voltam egy nagy cicabarát, miután Isztambulba költöztem, szépen lassan megváltozott a róluk alkotott képem. Mindenkit megérintenek ezek az állatok, akik lehet sosem láttak jobb napokat és kénytelenek elviselni az éghajlat nyújtotta szélsőséges időjárást. Ott kell aludniuk valahol megbújva, ha egy héten keresztül esik az eső, miután a csatornák megtelnek esővízzel és teljesen elöntenek egyes kerületeket. Akkor is az utcán alszanak, ha leesik a hó és a hőmérséklet lemegy nulla fok alá. 40 fokos nyári hőségben is találniuk kell valahol ivóvizet, amivel a szomjukat olthatják. És nem szól nekik senki, ha át szeretnének kelni a forgalmas autópályán, ami a várost úgy behálózza, mint az ér az emberi testet.

Ha járjuk a város utcáit, lépten-nyomon beléjük botlunk, és néha még az is megfordul a fejünkben, hogy igenis milyen jó dolguk van ezeknek a macskáknak, akik a Topkapi palota udvarában a napon vagy a Kék Mecset perzsa szőnyegén heverésznek. De sajnos ezek az isztambuli macskák nem is élnek olyan hosszan, mint mi gondolnánk. Egy-egy házi kedvenc a kanapénkon heverészve akár 14-16 évig is elél. De ezek az utcára kényszerült állatok nem ilyen szerencsések, az átlagéletkoruk mindössze 2-3 év. És azt is annak köszönhetik, hogy a török nép ennyire segítőkész.

Nagyon sok ismerősöm gondoskodik a lakóhelyéhez legközelebb eső macska populációról valamilyen módon. A vacsora maradékát félreteszik a cicáknak vagy ugyan nincs otthon cica, de a közértben beszerzett macskaeledelt jártában keltében szétosztják a rászoruló állatok között. A kartondobozokat nem a újrahasznosítható kartonok közé dobják, hanem készítenek egy ideiglenes házikót a kertben az ott élő cicák számára. A környezetükben élő állatokat elviszik állatorvoshoz és saját költségre ivartalanítják őket, hogy megelőzzék a még további elszaporodást. Ha látnak az utcán egy sérült vagy beteg macskát, akkor azt fogják és szintén az állatorvoshoz viszik. Az isztambuli állatorvosok rendelője amúgy is teli van befogadott macskákkal, akik hátralévő éltüket már ott fogják gondoskodó kezek között leélni vagy olyan gazdira bízzák, aki otthonában kényezteti őket.