kultúra

Isztambul utcai árusai

Kukorica

Minden nagyvárosnak megvan a maga alapzaja. Isztambulban járva fültanúi lehetünk a városi hajók kürtjének, a dugóban álló autók dudálgatásának, a tenger és a sirályok hangjának, az építkezések zörejének és az utcai árusok kiáltozásának. Talán most már nem lehet annyira hallani őket, mint 50 évvel ezelőtt, de még most is megcsaphatja fülünket ez a jellegzetes kiabálás. Most róluk emlékezünk meg, hiszen egyre kevesebben vannak, némelyikük mondhatnánk kihalóban.

SZIMIT árus

Talán velük találkozunk mostanság is a legtöbbet, ahogy az utcasarkokon és a fontos közlekedési csomópontokon árulják portékájukat. Nem kell hozzá nagy befektetés, ezért sokan, akik vidékről jönnek a városba először szimit árusítással keresik a napi betevőt.

szimit

A friss szimit kívülről ropogós, belülről puha és ha elkezded enni, alig tudod abbahagyni. Mindenkinek megvan a maga kedvenc szimit árusa, én Kadiköyben a Metrobusz végállomásánál alig vártam, hogy leszálljak a buszról és lecsapjak egy frissen érkezett szezámmagos perecre. A szimitben az is a jó, hogy ha már éppen az éhen halás szélén járod a város utcáit, akkor bárhol ráakadhatsz egy árusra és 5 percen belül jóllakottan folytathatod utad.

 HASZNÁLT HOLMI kereskedő

Minden kerületben összefuthatunk velük, kis utcákban sétálgatva szedik össze a lakóktól a használt dolgaikat, miközben kiabálják, hogy ’esskicii’. Kettős haszon: nem kell a lomtalanítást megszervezni az önkormányzatnak és mindenki megszabadulhat az otthoni kacatoktól, úgy, hogy akár fizetnek is érte. Természetesen ez is alkudozással jár, mint oly sok minden Törökországban. Egy régi lámpához, egy nem működő lemezjátszóhoz, alig használt konyhai edényekhez is fűződhetnek érzelmi szálak, amit egy kis haszon reményében az árusra próbálnak rásózni. Ugyan az árus húzogatja az orrát, hogy sokat nem ér, de eközben már azon gondolkodik, hogy kinek fogja továbbadni.

KÉSÉLEZŐ

Ezt is Isztambulban láttam először: egy kis fa asztalka, aminek a tetejére egy pedállal hajtott kőhenger van erősítve, mellette egy emberke, aki a háziasszonyok kicsorbult késeit élezi. Hihetetlenül praktikus! És mindezt fillérekért.

 IGAZOLVÁNY FÓLIÁZÓ

Szintén kerekeken guruló asztalkán egy PVC fóliázó készülék, amivel az igazolványaikat vonatják be.  Én sem hittem a szememnek, amikor először láttam. És ez még mind semmi, mert ők nem kiabálnak, legalábbis mostanában, hanem magnóra veszik fel a reklámszövegüket és azt hallgattatják a járókellőkkel. Találtam erről egy videót, Érdemes a megnézni: https://www.izlesene.com/video/pvc-kimlik-kaplama-gezici-hizmet/8824064 Szerintem ez a párját ritkítja a világon…

BOZA árus

Portékája a kedvencem! Aki még nem ivott, annak nehéz elmesélni az ízét. A kölest megdarálják és megerjesztik, ezáltal egy kicsit savanyú, kissé alkoholos, sárga sűrű italt kapnak. Mikor isszák a tetejére pirított csicseriborsót (leblebi) és őrölt fahéjat szórnak.

A téli esték elengedhetetlen itala. Az árus érdeme vitathatatlan, hiszen télen esőben, hóban, viharban rendületlenül kiabálja, hogy ’booozaaa’. Ha valaki leszól neki az ablakból, megvárja míg leereszti a kosarát a pénzzel és cserébe belerakja a mennyei italt tartalmazó üveget vagy megvárja míg a kedves vásárló kitotyog és kiszolgálja azt.

FRISS DIÓ árus

A másik nagy kedvencem a még zöld héjával leszedett dió megpucolva. Nyár végén pár napra megjelennek az utcán – a többségében cigány nemzetiségű – árusok és tálcáról kínálják a megpucolt diót. A kezükön még ott a nyoma a zöld héjnak. Talán gyerekkoromban ettem így a diót utoljára, felejthetetlen az íze. Most láttam a neten, hogy már online is lehet rendelni és jégakkuval szállítják ki… ennyit a török szolgáltató iparról, mindenben meglátják az üzletet.

 JEGELT MANDULA árus

Ha a mandulát meghámozzuk és beáztatjuk vízbe, nemcsak a benne lévő emésztést gátló enzimektől szabadulunk meg, hanem az íze is fenségesebb lesz. Azért, hogy a mandula árusításkor se száradjon ki, jéggel beborítva egy tálcán kínálják. Meg kell hagyni elég borsos áron. Legtöbbször éttermek környékén láttam ezeket az árusokat, utcáról bejövet a vendégekre próbálják rásózni. Egy hideg sör mellé nem is rossz ötlet.

 PAPÍRZSEBKENDŐ árus gyermekek

Sajnos ez már egy ’szakmává’ vált Isztambulban. Vannak olyan szülők, akik képesek gyermekeiket az utcára küldeni 5-6 éves kortól kezdve, hogy papírzsebkendőt árulva előteremtsék a család napi betevőjét. Néha szegényeknek még rendes ruházatuk vagy cipőjük sincsen. De akkora ez a város, hogy mire magadhoz térsz, a kéregető gyermeket már elnyelte a tömeg.

HALAS SZENDVICS árus

Erről már korábban írtam. Mikor legutoljára Eminönü negyedben jártam, akkor fotóztam le ott dekkoló hajót. Egy igazi turistacsalogató látványosság, amiről halas szendvicset árulnak. Meg kell hagyni tényleg sokan fordultak meg abban a fél órában, amíg ott voltunk. A kikötőben kifejezetten érezhető volt a csalogató friss sült hal illata, ki is tudna neki ellenállni.

halas

TELEFONTÖLTŐ értékesítő

Ezeket az árusokat kifejezetten leleményesnek tartom. Mert miért is ne szorulna rá az ember egy telefontöltőre, mikor órákat áll a városban a dugóban? A minden piaci résre rácsapó török emberke áll az autópályán és még kiabálnia sem kell, ugyanis az autóban ülő állampolgárok egy karnyújtásnyira haladnak el mellette.

 SAVANYÚSÁGOS

 A török emberek nagyon szeretnek savanyúság levet inni és csak úgy magában. Ugyanis jó a cukorbetegségre, mivel sokféle ásványi anyag van benne az immunrendszert erősíti, elősegíti a zsírégetést, székrekedésre gyógyír, gyomorégésre remek megoldás. Én a 13 év alatt nem tudtam rászokni, de ez valőszínűleg olyan, mint a Túró Rudi, azt is szinte csak a magyarok képesek megenni.

 savanyúságos

De folytathatnám még a sort: gyümölcsárus, krumpliárus, sült gesztenye árus, főtt és faszénparázson sült kukorica eladó, medál árus, esőben esernyőt áruló leleményes állampolgár, tisztítóeszközöket áruló vállalkozó.

Amiket már nekem nem volt szerencsém látni, de hallottam róluk, azok például a tejesember, a joghurtos ember, pirított máj árus és a medvetáncoltató. Igen, jól olvasod. Kellett hozzá egy medve, aki a gazdája utasítására sétált, táncolt, a gyerekek nagy örömére. A gazdi egy dob kíséretében népdalokat énekelt és az ablakból bámészkodóktól beszedte a sarcot, aiből pedig megvette a mindennapi kenyerét.

Olvastam, hogy a 19. Században az Új Mecset mellett dolgozott egy mobil fodrász is, akinek az volt a szlogenje, hogy ’olyan a fejed, mint a káposzta, tíz pénzért megváglak.’ Engedélye persze nem volt és ha jöttek az ellenőrök, akkor a vendégét az utca közepén faképnél hagyta, akár borotvahabosan is. A hajvágás és borotválás mellett a szolgáltatásai közé tartoztak a foghúzás és a kisfiúk körülmetélése is.

lokma

Azt gondolnánk, hogy ezeknek az árusoknak mennyit kell nélkülözniük, de halottam olyan árusról, aki rövid időn belül autót, majd lakást vett magának a megkeresett haszonból. De meg is érdemli, hiszen dacolva esővel, széllel, hóval, faggyal, ezek az emberek kuncsaftjaik minden kívánságát teljesítik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s