5+1 húsos étel, amit Törökországban is ki kell próbálnod

Bár nem vagyok nagy húsrajongó, azért szeretnék ajánlani pár húsos ételt, amit érdemes kipróbálni, ha már az ember török földre téved. Persze az sem kizárt, hogy a hazánkban egyre szaporodó török éttermek vagy büfék egyikében megtalálod ezeket a finomságokat.

Most persze, nem a dönert, mint az egyik legismertebb török ételt szeretném népszerűsíteni. De a friss bárányhúsból jól elkészített döner kebab vagy dürüm megéri a pénzét. Erről jut eszembe, hogy sokan szokták kérdezni, hogy mi a kebab vagy mi a különbség a döner és a kebab között.

A döner szó a ’dönmek’ török igéből származik, ami annyit jelent, hogy forogni, mivel a folytonos sütés közben ezt a hatalmas hústornyot forgatják. A döner esetében török fűszerekkel pácolt és kiklopfolt bárányhús-darabokat sorakoztatnak föl egy fémrúdra, majd faggyúval tűzdelik meg. Ahogy forgás közben sül a hús, úgy vagdosnak le belőle vékony szeleteket. Leghíresebb, legízletesebb és talán legelső példája az Iskender (ejtsd Iszkender) kebab Burszából. Ennek különlegessége, hogy a döner húst a tányéron még leöntik paradicsomszósszal, joghurttal, vajjal és legalul egy zsírral jól átitatott pide lapul… mennyei… ha Burszába megyünk, ezt sosem hagyjuk ki.

Egy 1850 évektől működő kis családi vállalkozás, élén az apával, Mehmet úrral hagyományos módon (az állatot égészben, vagy darabokban csontokkal együtt nyársra tűzve) sütötte a bárányhúst és örvendeztette meg ezzel az akkori burszai, nem túl népes lakosságot. Fia, Iskender kezdett el azon gondolkodni, hogyan tudná ezt egy kicsit egyedivé tenni és kitűnni a többiek közül. Így indította el 1867-ben a függőleges hússütést. A húsokból kiszedte a csontot, az inakat, majd feltűzte egy függőleges rúdra és ugyanúgy, forgatva sütötte meg. Tálaláskor pedig a már fent említett öntetekkel tette még különlegesebbé a dönert. Azóta is özönlenek az emberek a világ minden tájáról Burszába Iskender kebabot enni. A régi oszmán fővárosban két helyet tudok ajánlani, amit mindenképpen érdemes kipróbálni: egyik az Iskender, avagy a Kék étterem, a másik pedig a régi autóbuszállomáshoz közeli Uludağ kebapçısı.

És már itt is a kebab szó, ami okozhat némi fejtörést azoknak, akik most ismerkednek meg közelebbről a török konyhával. A kebab igazából egy gyűjtő szó, ami a faszénparázson, tűzön, de manapság akár sütőben elkészült, többségében bárány-, vagy marhahúsból készült ételeket takar. A török wikipédián nem kevesebb, mint 100 kebab fajtát sorolnak föl. Amúgy a budapesti Türkiz étteremben is ki lehet próbálni az Iskender kebabot: a menüben Bursa név alatt fut:)

Lahmacun (ejtsd lahmadzsun) avagy a török pizza, amit szintén érdemes kipróbálni, ha valami egyszerűt, de nagyszerűt szeretnénk enni. Életem első lahmacunját Isztambul Kadiköy városrészében található Borsam büfében ettem. Azóta is, ha valakivel meg szeretném kóstoltatni a ’törökök pizzáját’, akkor oda viszem el. De Budapestről nem kell odáig elutaznunk, hogy ízlelőbimbóinkat megörvendeztessük. Tudok ajánlani egy-két helyet itt a városban is, ahol a török életérzés magával ragad. Ilyen például a Dash bisztró a Vámház körúton. Ugyan azerbajdzsáni étteremként funkcionál, de a lahmacunjuk mennyei, és olyan, mintha Isztambulban egy kis sütöde kemencéjéből tárnánk elénk ezt a nemesen egyszerű ételt. Másik alternatívaként ismét a Türkiz éttermet javasolnám, ahol szintén mesteri kezek formálják a lahmacunt gasztronómiai élménnyé.

Mantı, a törökök tortellinije

És most jöjjön a sorban a mantı, azaz a fűszerezett darált hússal töltött tészta. Miután lobogó vízben kifőzik, fokhagymás joghurttal öntik nyakon. Az igazi non plus ultra a tetejére öntött vajas-paradicsompürés-pirospaprikás szósz, ami nélkül nem mantı a mantı. Valójában Kayseri városából eredeztetik, de manapság már szinte az egész ország területén nagy népszerűségnek örvend. Lányaim kedvenc étterme a Bodrum mantı, ami már több étteremmel képviselteti magát Isztambul városában, mint Bodrumban.

Edirne tava ciğeri – edirnei rántott máj

Ha valaki autóval kerekedik föl Törökországba, és egyszerre szeretné kulináris és vizuális élményben is részesíteni kis csapatát, akkor ajánlom neki, hogy tegyen egy kis kitérőt Edirne városa felé. Mimar Sinan egyik fő művének látványa csak a hab a tortára, miután kivártuk az étterem előtt kanyargó sort és elfogyasztottuk az egyik, méltán legízletesebb török ételt. Nem is érti az ember első látásra, hogy miért ez a tömeg… azt hinnénk, talán ingyen osztogatják a májat. De aztán eljön a felvilágosodás pillanata, mikor az ételt elénk rakják és beleharapunk az első ropogós falatba… Aydin a kód, az étterem és a szakács neve:) a link pedig itt található: Aydın tava ciğer. Persze itt is fontos a körítés, hiszen mellé szárított pirospaprika, csípős paprikaszósz, sült paprika és joghurt dukál.

Köfte, a törökök fasírtja

Kockára vágott vöröshagyma, szikkadt kenyér, darált hús, friss tojás, olívaolaj, egy csipet kömény, egy kis fekete bors és egy csipet só… A török ​​konyha egyik elmaradhatatlan étke, a köfte. Szinte megunhatatlan, pedig gyakori vendége a mindennapi török étkezőasztaloknak. Törökország legtöbb városa, a legkeletibbtől a legnyugatibbig büszkélkedik egy-egy köfte recepttel. És melyik köfte a leghíresebb? Szinte lehetetlen egyetlen választ adni a kérdésre…

Egyes források szerint a török konyhában 291 fajta köftét különböztetnek meg. Ha csak a városok szerinti elnevezéseket számolom, akkor Tekirdağ, Inegöl, Akçaabat, Izmir, Kırklareli, Salihli, Çine, Sivas köfte, mindjárt féltucatnál is többnél járunk. Bármerre járunk az országban, a köftekedvelők sosem maradnak éhesen, ez biztos. Ajánlom is, ha már ott jártok, teszteljetek le párat, aztán jöhet a kiértékelés.

Kokoreç, az ínyencek különleges gasztronómia élménye

És jöjjön ráadásnak egy nálunk kevésbé elterjedt ízvilág: eredetileg bárányból származó vékony-, és vastagbél feltekerve, faszénparázson megsütve, avagy a kokorecs (kokoreç). Só, bors, római kömény, csípős paprika, kakukkfű, ami fűszerként belekerül. Majd, ha már kisütötték, akkor mellé paradicsom és hegyes, csípős zöldpaprika jár. Régen tipikus ’street food’ volt, manapság már inkább kisebb éttermek, büfék készítik, akár franchise rendszerben is. Már vagy 20 éve lehetett, amikor Üsküdar negyed egyik szűk kis sikátorában életemben először próbáltam ki ezt a szendvicsbe rejtett belsőséget. Meg kell hagyni, kellően fűszeres étel…, de persze megvannak ennek is a szerelmesei, hiszen nem lehetne ilyen szép számban kokorecet áruló büfét találni Isztambul-szerte. Az ajánlástól most eltekintenék, nincsenek friss élményeim, így nem tudnék szívből ajánlani éttermet Nektek.