Kadıköy, Isztambul szívcsakrája

Nemcsak azért kedvenc városrészem Kadıköy, mert életem 13 évét ott éltem le, hanem mert sokszínűségével, szellemiségével mindenkit elvarázsol. Kadıköy-i lakosnak lenni – szerintem – mindig is kiváltság volt… nem csak politikai értelemben.:) Az ott lakók mintha egy külön várost alkotnának. 500.000 fős lakosságával pedig Magyarország második legnagyobb városát is alkothatná.

Kulturális-, szórakoztató-, és bevásárlóközpont is egyben, itt mindent meg lehet találni… van operája, kikötője, sétálóutcája, színházai, stadionja majdnem 50 ezres befogadóképességgel, kórházai, piacai, hamamjai, bevásárlóközpontjai. Van egy piros nosztalgia villamosa, találsz templomokat, zsinagógát, és természetesen sok-sok mecsetet. Van strandja, Kalamış negyedtől Bostancı kerületig húzódó futópályája, ahol le tudsz nyomni 10 km-t. Fenerbahçe negyedben van egy hangulatos kikötője, ahová nem a menetrend szerinti hajók futnak be, hanem sok kis magánhajó otthonául szolgál.

Ebben a bejegyzésben szeretném a kedvenc helyeimet megosztani. Mivel az étkezés előkelő helyet foglal el a mindennapjaimban az első ajánlásom az egyik kedvenc éttermem:

Çiya Sofrası, az elveszett kultúrák és elfelejtett ízek kertje – ahogy ők fogalmaznak.

Egykoron csak kebapot (grillezett húsok), lahmadzsunt (lapos tésztán darált hús feltét), pidét (sajttal, hússal vagy zöldségekkel dúsított faszén parázson sütött péksütemény-féleség) árusító Ciya idővel kinőtte magát.  1998-ban megnyitották a Ciya Sofrası egységet, ahol Mezopotámiából az Oszmán Birodalmon át a Balkánról, a Kaukázusból és az Arab-félszigetről származó ínyencségeket kóstolhatunk meg – minden nap más és más kínálattal. Az azeri, grúz, török, arab, örmény, oszmán, asszír, szeldzsuk és zsidó kultúrából származó ételeket a régió hagyományainak, szokásainak és hiedelmeinek megfelelően készítik és szolgálják fel. Harmadik egységként – szinte egybenőve a másik kettővel – nyitottak egy több szintes kebab éttermet is, a Ciya Kebab-ot. A három étterem 20 méter távolságra van egymástól.

Az éttermek tulajdonosa Musa Dağdeviren egy olyan gaziantepi családból származik, ahol a felmenők a vidék elismert szakácsai, pékei voltak. A szakmát és annak szeretetét anyai ágról örökölte.

A Ciya Sofrası étteremben a kedvenceim a ’sıkma köfte’, ami lila bazsalikommal megbolondított bulgur fasírt, a töltött articsóka és a padlizsános ételek. A húsimádók sem maradnak éhen, megtalálható a kínálatban a bárányhús, a marha-, és a csirkehús is, de a belsőségből elkészített ételek is nagyon népszerűek… S ha mindezek után az emberfia még édességre is vágyik, akkor mindenképpen hasznos, ha nyitottak vagyunk az új ízekre: van itt padlizsánból vagy zöld dióból készült édesség. De nagy kedvenc a cserépedényben sült sütőtök szezámmag-krémmel ízesítve.

A legjobb módszer, ha az ott álló szakácstól egyesével végig kérdezzük, hogy melyik milyen étel, és mit tartalmaz… készségesen segítenek. Hatalmas gasztronómiai élményben lesz részünk az biztos.

A kadıköy-i piac – Güneşli Bahçe sokak/utca

Kadıköy elkerülhetetlen része a halpiac és az ott található zöldség-, és gyümölcsárusok, valamint az utca szerves részévé vált kis üzletek. Ezeknek már csak a látványa olyan élményt nyújt, ami miatt újból és újból visszavágyunk ide. Minden friss, amíg a szem ellát. A vásárlást már azért kell abbahagyni, mert több áru nem fér a kezünkbe… de ha ezt egy szemfüles hordár meglátja, a határ a csillagos ég….

Ebben az utcában meg lehet találni mindent, ami egy jó konyhába szükségeltetik: friss halak és tengeri herkentyűk, friss húsok, belsőségek, felvágottak, tejtermékek, kenyerek, savanyúság, olivabogyók, zöldség, gyümölcs, magvak és szárított gyümölcsök, kávé, teák szálasan és dobozban, édességek.

Ha vásárlás közben netán megéheznénk, ott a kedvenc lahmadzsun (török pizza) sütő kis gyorsbüfém, a Borsam. A ropogós tésztával együtt sült darált hús sokkal finomabb, ha meglocsoljuk egy kis citromlével és csavarunk bele petrezselymet és paradicsomot… nyami

A másik kedvenc kis üzletem a mézárus – Eta bal, ahol nem csak lépes és szűrt mézet lehet vásárolni, hanem poharakba kimérve árulnak tejszínt (kaymak) mézzel meglocsolva. Maga a csoda, ajánlom kipróbálásra.

Brezilya kurukahveci ve kuruyemişçi – ahová minden egyes alkalommal ellátogatok, ha arrafelé visz az utam. Frissen őrölt kávé, mandula, mogyoró, kevert magvak, napon szárított sárgabarack, datolya, barátnőm kedvence a szárított eper (eperfáról), szálas teák és még sok-sok finomság, amit itt fel sem lehet sorolni.

Altinoluk mindenes boltban különféle sajtokat, olajbogyót, tejet, joghurtot, olívaolajat, tésztát, kenyeret és fűszereket lehet beszerezni. De ha belépünk az ajtaján, a ’lehet’ből kell lesz… 🙂 Nincsenek a polcokon és a hűtőben a máshol is kapható márkás termékek. Ez itt maga a mennyország… ha jó időben érkeztem, volt forró kukoricakenyér, de nagy kedvencem az Antakya sajt is. Nem szabad hosszan nézelődni, sőt inkább menekülni kell, mert ha egyszer betévedek, meg tudnék tölteni egy bőröndöt.

Ha valaki bevállalós, akkor mindenképpen igyon a piac valamelyik savanyúságokat áruló üzletében savanyúságlevet, a törökök nagyon szeretik… én nem tudtam 13 év alatt sem megkedvelni.

Moda, a kikapcsolódás fellegvára

Innen nem messze található Isztambul egyik legszebb tengerparti negyede: Moda, ami fákkal szegélyezett utcáiról, kiismerhetetlen közlekedéséről, történelmi villáiról, bohém kávézóiról, stílusos tengerparti éttermeiről híres. Történelme visszanyúlik a 19. századra, amikor is angol családok, művészek, hivatalnokok előszeretettel költöztek ide. Talán a neve is innen ered, Moda… divatos itt lakni…

A kerület felöleli a művészetet és művészeket: számos galéria, műhely helyezkedik el itt és különféle kulturális eseményeket is rendeznek. Falfestmények és graffitik díszítik az üres falakat. A kerület bohém és barátságos légköre vonzó célponttá vált a helyi és külföldi turisták számára.

Sétáljunk ki a tengerpartra és reggelizzünk meg valahol vagy csak igyunk egy kávét és gyönyörködjünk a tenger látványában. A Moda kikötő megér egy sétát, elegáns épülete oszmán ihletésű részleteivel történelmi emlék. 2022. óta könyvtárként üzemel, kávézóval megspékelve. Érdemes ellátogatni Moda hangulatos utcáinak antik és vintage üzleteibe is. Ezek az utcák olyanok, mint egy szabadtéri múzeum, különösen a fotósok és a művészet szerelmesei számára.

Ha kicsit beljebb sétálunk a Bahariye caddesi/útig, elénk tárul az ázsiai oldal egyetlen operája, a Süreyya Operası, ami korábban moziként funkcionált. Történt ugyanis, hogy az építtető Süreyya pasa a város kulturális életének fellendítését szem előtt tartva szeretett volna egy olyan épületet a városba, ahol a lakók koncertekre, konferenciákra, bálokra járhatnak, eljegyzéseket és esküvőket tarthatnak. Majdnem 100 éve, hogy Süreyya Pasa útra kelt Európába és végiglátogatta az összes operaházat, hogy megálmodhassa a legideálisabb épületet az isztambuli lakosok számára. Meg is tetszett neki a párizsi opera és ennek a mintájára született meg a Bahariye úton álló opera épülete 1927-ben… viszont a színpadot és a színészeknek szánt öltözőket már nem tudták megépíteni. Ráadásul nem találtak alkalmas operaénekeseket és művészeket sem, akik itt előadhattak volna, így az épület moziként kezdett el funkcionálni.  Így volt ez egészen 2005-ig, amikor is az akkori polgármester hozzáfogott, hogy megvalósítsa Süreyya Pasa álmait… A történelmi épület 2007. októberében Süreyya Opera néven ismét megnyitotta kapuit a művészet, a művészek és a művészet szerelmesei előtt.

Olyan hatalmas ez a kerület, hogy egyetlen bejegyzésben nem is lehet leírni azt a sok látnivalót, amit ajánlani szeretnék. Tehát remélem, hogy hamarosan megszületik ennek az ismertetőnek a második része is…